2018. június 5., kedd

Megérkezés Bayamoba

Tartozom egy vallomással nem élvezem ezt a blogolást most. Sosem tudok akkor irni amikor szeretnék. Sosem kényelmes. Nem tudok képeket csatolni. Ráadásul az út közepén bennem kavargó kételyeket nem szivesen irtam le és nem is igazán tudtam jól megfogalmazni. Erre másfél napja égek a vágytól, hogy végre leirhassam ami tötrént. Pedig nem valami rózsásan kezdődött.
Még a legelején irtam róla, hogy azért szépen megszivattam magam a Havanába érkezéssel. Hát tényleg mindig van lejjebb... Adjunk hozzá egy késő esti érkezést valamint monszunszerű esőt és hideget. A többi paraméter változatlan. Kinéztem bár egy szállást airbnb-n, de pont onnan tudtam azt is, hogy már foglalt az estére.
Kicsit vártam a pályaudvaron, hátha alábbhagy az eső, de nem. Hagytam magam rábeszélni egy bici taxi-ra ami lényegében egy riksa. És milyen jól tettem! Az eső megtette a magáét, néhány helyen úgy nézett ki, mintha egy velencei csatornára választottunk volna rossz közlekedési eszközt. Az utcákon tengelyig érő viz hömpölygött ameddig a szem ellátott. Próbáltam a elefonommal fotózni, de egyik sem lett éles a nagy rázkódásban.


(Sikerult megodani a kep feltoltest)

Kifejezetten sajnáltam a srácot. Végül megérkeztünk a cimre én meg kértem, hogy maradjon amig kiderül mi van.
A hir igaz volt, a szállás foglalt. A család behivott, leültetett a ficko meg tört angolsággal hajtogatta, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy köszi, de abszolut nyugodt vagyok. Egyébként hálás is voltam. Ez a segitőkészség, ha valaki csak úgy bekopog az utcáról, egyáltalán nem egyértelmű itt Kubában.
Keritettek egy másik szállást, megmondták a biciklistának a cimet. A ficko meg mondta, hogy see you tomorrow.
Az új hely kb. 23m-ve volt, viszont emelkedőn. Kifejezetten sajnáltam a taxist, hogy visszaültem, mert alig tudta tolva felküzdeni a biciklit. Kapott még némi aprót és el. A szoba kifejezetten nem tetszett és ahoz képest drága is volt, de hát szakadó esőben nem válogatós az ember. Cserébe a házinéni fantasztikus vacsorát rögtönzött. A salátában volt valami zöldség amiről akokr még azt hittem avokádó, mert izre, állagra teljesen olyan volt. Reggelinél próbáltam is el activityzni, hogy kérnék avokádót is a reggelihez. Simán nem csaltam, semmi olyan szót nem ismerek spanyolul ami a tiltó kártyán rajta lehetett volna. Végül a tegnap, vacsora, zöld, saláta, kerek szavak és a heves gesztikuláció segitett. 2 perc mulva visszatért a néni valamivel aminek a szine nyomokban emlékeztetett egy avokádóra, de akkora volt mint egy közepes sárgadinnye, meg az alakja is ahhoz hasonló. Annyit tudtam meg, hogy ők aquacate-nek hivják. Finom, az biztos.
Szivesen mondanám, hogy az este eseménytelenül telt, de a szobából egy szűk lyukon keresztül lehetett a fürdőbe jutni, aminek az ajtófélfája fébmől volt. Na ebbe vertem be a fejem vagy négyszer a reggelit is beleszámolva. Új szállás után kell néznem...

1 megjegyzés: