Vegre egy kicsit mas

Minden az én hibám! Anno Ázsiában is azért kértem kölcsön néha egy Lonley Planetet valakitől, hogy megnézzem hova küldik a tömegeket és oda véletlenül se menjek. Kár, hogy ezt az alapszabályt elfelejtettem, megspóroltam volna magamnak két hét szentségelést.
Trinidad után Sancti Spiritus volt az első állomásom. A buszpályaudvart épületéből kisétálva valami egész szokatlan élmény fogadott. Semmi. Nem volt egyetlen taxis, szállásadó, hivatásos átverő és egyéb szolgáltatását kéretlenül tukmáló egyén sem. Máskor ezek fürtökben lógnak az emberen. Végül úgy megörültem ennek, hogy gyalog tettem meg azt a pár kilómétert a városközpontig.
Még előző nap találtam a szállást airbnb-n. Wifi a szobában, remek elhelyezkedés, angoltanár házinéni. A cimet viszont a szokásosnál is nehezebb volt kideriteni. (Az airbnb-vel böngészni lehet Kubában, de az appon keresztül foglalni nem.) Végül a szállás erkélyéről készült képeket Sancti Spiritus hires épületeivel összevetve, háromszögöléssel és egyéb hókusz-pókusszal sikerült! Persze ez továbbra is Kuba, korai még örülni. Az a szállás ott már nem volt, de a néni elvitt az új helyre ami épp készül. Lényegében egy épitkezés közepébe csöppentem. Összegeznék. Wifi nincs, a szállás a legrosszabb amit eddig láttam és ha ez a néni itt angoltanár, akkor értem, hogy miért nem beszélnek a kubaiak angolul. Fáradt voltam, kivettem. Az már csak másnap reggel derült ki, hogy a melegvizre eddig még nem gondoltak a nagy felújitásban.
A közeli tér lényegében a város központja. Az itt található hotel kiülős részén még lehetett fogni az állami wifit. Leültem hát egy sörre, pár szót váltani az otthoniakkal, meg újabb bejegyzést küldeni a blogra, hátha valaki olvassa. Aztán találkoztam Jennával a kanadai lánnyal. A sörből még 3 lett, meg kanadai lánybó is még egy a végére. A vancuveri egyetemről jöttek tanulmányozni a kubai biogazdaságokat. Állitolag itt lesz az előny, hogy kubában nincs ipar, többek között vegyipar se nagyon. Tulajdonképpen világelsők a természetes úton való növénytermesztésben. Már egy hónapja itt vannak a lányok, gondoltam tőlük többet megtudok az igazi kubáról, de inkább csak megerősiteni, mint kiegésziteni tudták az általam tapasztaltakat.
Kifejezetten élveztem, hogy itt lehetett csak úgy mászkálni az utcán háboritatlanul. Pesoval fizetni közönséges dolgokért és egy kicsit simán csak idegennek érezni magam, nem fejőstehénnek. Mindezektől eltekintve viszont nem sokat nyújtott a város, igy ugy döntöttem, ha már ugyis le kell cserélnem a szállásom, akár cserélhetem egy másik városban lévőre is.